Van úgy, hogy az ember őrli magát bizonyos dolgokon, sok minden bántja belülről és ez nagyon fájdalmas. Ezen úgy lehet segíteni, hogy ki kell beszélni magunkból, hetek óta rágódok magamban és most úgy döntöttem, hogy leírom azt, amit már sok ismerősömnek elmondtam. Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban 2013.január 5.-én megjelent írásáról van szó, és nem értem a reakciókat. Mielőtt valamilyen vád érne engem, is mint a cikk íróját szeretném leszögezni, hogy nem, vagyok rasszista.  Életem során nagyon sok cigány származású emberrel találkoztam, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültem osztálytárs, katonatárs, munkatárs és még sorolhatnám. Nincs, velük semmi gond becsülettel dolgoznak, nevelik, gyermekeiket-családot tartanak, fenn élik a normális polgári életüket és büszkék a származásukra.

 Bayer Zsolt cikke [Ki ne legyen? (Bayer Zsolt2013.január 5.-én megjelent írása)] egyáltalán nem rasszista, nem az egész cigányságról beszél, hanem annak egy bizonyos rétegéről, ami valljuk, meg valóban nem tud beilleszkedni a társadalomba. Hogyha valaki veszi a fáradságot és elolvassa, a cikket az rájön arra magától, hogy ez így van. Az „erős” kifejezésekről meg annyit hogy létezik egy film „A szíven szúrt ország” a címe, végignézve minden normális érzésű ember azt fogja mondani magában, hogy: „Ezek állatok!”. Ami engem bánt az a balliberális erők lejárató, rágalmakkal teletűzdelt kampánya minden ellen, ami a kormányzó párttal kapcsolatba hozható. Megpróbálják félrevezetni az embereket mindenféle mondvacsinált tüntetésekkel és rasszistáznak mindenkit, akit érnek elfelejtik, hogy ők „Orsós”-oznak folyamatosan és gúnyosan.  A demokrácia, a szabadság, a függetlenség megsértésével vádolják a Média törvényt, sajtó- és szólásszabadságért tüntetnek. Ezek szerint csak azt szabadna leírni és nekünk olvasóknak olvasni, amit a posztkommunista bérenceik megírnak.